Eml�kszel-e m�g a boldog, sz�p id�kre?

�l-e m�g benned bar�ts�gunk eml�ke?

�rzed m�g a leveg�ben a bar�ts�g illat�t?

Fel tudod id�zni tal�lkoz�sunk pillanat�t?

Tudod, mit �reztem, mikor megv�dolt�l?

Mikor az eg�sz oszt�ly el�tt megal�zt�l?

Az�ta teljes bizonytalans�gban �lek,

Az�ta k�s�rtenek engem a r�mk�pek.

Nem tudom, hogy tehetett ilyet egy bar�t,

Hogy forgathatta ilyen �lnokul szav�t.

Lehet, hogy a „bar�ts�gunk” csup�n kegyes hazugs�g volt?

Lehet, hogy a lelki t�masz csak j�tszotta a j� bar�tot?

Ezut�n hogy b�zzak egy ilyen emberben?

Azut�n, hogy szavai ostork�nt vertek meg?

Hogy b�zzak abban, ki hamis�totta a val�s�got?

Ki �sszerombolt bennem egy vil�got?

Ez�rt f�lek, mikor tesz ilyet megint egy bar�t?

Mikor t�lti meg gy�l�lettel szav�t?

Mikor vallja be, hogy csak j�tszott?

Mikor d�nt �ssze bennem egy vil�got?

S most, mikor ism�t velem besz�lgetsz,

Mintha elfelejtetted volna az eg�szet,

Mostm�r v�gk�pp nem tudom, mit akarsz,

Most, vagy akkor volt igaz szavad.

Akkor napokig azt v�rtam, hogy megbocs�ss,

Hogy legal�bb egy �rva sz�t sz�lj hozz�m.

�n voltam, akinek a sz�ve v�rzett,

Akit a t�bbiek gonosznak n�ztek.

Mit gondolt�l akkor, mire gondolsz most?

Mit gondolsz akkor, mikor hozz�m sz�lsz?

Nem vagyok m�dium, �pp ez�rt nem tudom,

Seg�tesz vagy h�tr�ltasz el�revezet� utamon?

Ne hagyj engem tudatlans�gban!

Ne hagyj engem bizonytalans�gban!

K�rlek, v�laszolj, �n r�g azt v�rom,

K�rlek, v�laszolj…„bar�tom”!

Mondd meg nekem, hogy akkor mi�rt mondtad?

Mondd meg nekem, most igazak-e a szavak?

Mondd meg nekem, az a sorsunk, hogy sz�tv�ljunk?

Mondd meg nekem, mit �r a „bar�ts�gunk”!