Miért?

Hol van az a perc, az a boldog pillanat,

Mikor ott ültünk ketten a juharfa alatt?

Miért veszett el minden, minden, mi fontos volt?

Az álom madara szárnyát törve földre hullt.

Miért kísért egy szó, mit oly’ sokszor hallottam?

Mért nincs hangom már? Hisz’ oly sokszor daloltam.

Miért száradt el a liliom virága?

Miért áll még mindig a hazugságok vára?

Ősi-új titok, régen élő rejtélyek.

Halk-zord hullámok uralkodó szeszélye.

Lágy, meleg mosoly, halkan bíztató szavak…

Mind eltűntek már, körbezárták kőfalak.

Hiába már minden, nem jön vissza már a múlt,

Bárhogy szeretném, nem támad fel már a holt.

Elmúlt, vége már, nincsen több boldogság

Szürkévé vált a mindig zöldellő táj…

Hát hol van az a perc, az a boldog pillanat,

Mikor ott ültünk ketten a juharfa alatt?

Miért veszett el minden, minden, mi fontos volt?

Az álom madara szárnyát törve földre hullt!

Hát nézz most ránk, mondd, mit ér a múltunk?

Miért lett így, ha ily’ csúf véget ért?

Te mindent látsz, válaszolj, hát kérlek:

Találkozhatunk mi valahol még?

Hát nézz most rám, és válaszolj hát, kérlek!

Nézz rám, és válaszolj: Miért?