Nézd ott, azt a kis csillagot!

Annak fénye oly halovány…

És nézd ott az Oriont!

Az oly büszkén, délcegen áll…

Hát a kicsi miért nem fénylik?

Miért oly halvány, reszketeg?

Az emberek mind őt nézik,

Olyan sápadt, talán beteg?

Emészti a bú örökké,

Árván él az óriás égen.

Ragyoghat még, mint a többi,

Vagy elveszik a fénye végleg?

Ragyoghatna, ha mellette

Néhány csillag-pajtás állna,

Kigyúlhatna, ébredhetne

Ha egy csillag barátjává válna.

Ha az elűzné magányát

Nem jönne a fénytelen vég,

Ha elfogadná barátságát

Fényüktől ragyogna az ég!